Az ideális páratartalom

A humidorban a szivarok számára körülbelül 68-74%-os páratartalmat kell biztosítani. Feltételezhetően ez a páratartalom a legmegfelelőbb arra, hogy a szivarok jellegzetes íze kialakuljon. Ráadásul ez a páratartalom biztosítja, hogy a szivarok egyenletesen égjenek. Nagyjából 70%-os páratartalom mellett, 64°F (18°C) esetén a levegő légköbméterenként körülbelül 10 gramm vizet tartalmaz. Ilyen környezetben a szivaroknak saját tömegük 14%-ának megfelelő mennyiségű nedvességet kell magukba szívniuk.

A száraz szivarok könnyen eltörhetnek és gyorsabban égnek, mert az égésüket nem lassítja le a természetes nedvességtartalmuk. A szivarok íze ebben az esetben erőteljes, kissé kesernyés.

Ezzel ellentétben, a nedves szivarok egyenetlenebbül égnek, ízük pedig erőteljesebb és savanykásabb.

Előfordulhat, hogy vannak olyanok, akik élvezik a szivarok efféle elváltozott ízét, ezért szándékosan tartják a kelleténél szárazabb, vagy nedvesebb környezetben a szivarjaikat. 65-75%-os páratartalom mellett a szivarok huzamosabb ideig eltarthatók anélkül, hogy aggódni kellene miattuk. Amennyiben a páratartalom meghaladja a 80%-ot, különösen oda kell figyelni. Ebben az esetben ugyanis a szivarok rohadásnak indulnak és megpenészesednek.

tovább a “Szivacs vagy akril-polimer alapú párásító” című részhez

Szivacs vagy akril-polimer alapú párásító

A párásítók készítésével foglalkozó szakemberek nemrégiben még egy nagyon egyszerű módszert alkalmaztak. Egy műanyag vagy fém ládikót béleltek ki szivaccsal, amely párásítóként funkcionált. Ezeknek a párásítóknak az egyik legnevesebb gyártója a francia Credo. Éppen ezért, a Credo egy általánosan használt elnevezéssé vált a szivaccsal bélelt párásítókra. Mivel ezeket viszonylag egyszerű gyártani, ezért néhány délkelet-ázsiai gyártó is belefogott a gyártásba; a modellek funkcionalitás szempontjából a Credohoz hasonlóak, azonban az eredetihez képest jóval alacsonyabb áron kínálják ezeket a termékeket. Ha ilyen párásítót használ, célszerű ehhez készült propilén-glikolt is használni, mert így sokkal jobb tulajdonságokkal bírhat a párásító.

Az utóbbi években a gyártók többféle párásítási eljárással is kísérleteztek. Néhány esetben bizony a humidorokat vásárlók kárára, ugyanis még a legnevesebb gyártók is csupán kezdetleges rendszereket alkottak, amelyek nem állták ki az idő próbáját. Végül bizonyos márkájú humidorok esetében a polimer-akril alapú párásítók váltak használatossá a még mindig népszerű szivacs alapú párásítók mellett. A megfelelő polimer használata olyan előnyös tulajdonságot eredményez, hogy a körülbelül 70-72%-os relatív páratartalom fenntartása lehetővé válik. Sajnos nem minden esetben vehető biztosra, hogy a legmegfelelőbb polimer található meg az akril-polimer párásítóban.

A párásító belsejében lévő csúcstechnológiás akril-polimer nagy mennyiségű folyadékot képes elnyelni. Csak desztillált vízzel használható. Ügyelni kell arra, hogy új humidor esetén körülbelül két nap alatt áll be a megfelelő páratartalom, mert ennyi időre van szüksége az akril-polimer párásítónak a megfelelő páratartalom eléréséhez.

Mindent egybevéve, az akril-polimer párásítók jó szívvel ajánlhatók, mert a páratartalmat meglehetősen stabilan tartják, és kevés ellenőrzést és karbantartást igényelnek. Ráadásul, a bakteriális fertőzésnek is kisebb az esélye a polimer párásítókban, mint a szivaccsal béleltekben. Habár a bakteriális fertőzések veszélyét nem lehet teljesen kizárni, meglehetősen ritkán fordul csak elő. A bakteriális fertőzések megelőzése érdekében célszerű a párásítókat kétévente cserélni, legyen szó akár szivacsos vagy polimer alapú készülékről.

Az adorini által kínált “adorini deluxe prémium párásító” a világon az egyik legjobb passzív párásító berendezés, amely csúcstechnológiás akril-polimer alapokon nyugszik. Az akril-polimer bevonat által létrehozott páratartalom tovább finomítható azáltal, hogy kis nyílásokat lehet nyitni-csukni a párásító felületén.

A viszonylag egyszerű felépítésű szivacsos párásító rendszerek is megfelelő teljesítményt nyújtanak, ha a propilén-glikol folyadék megfelelő (Lásd a propilén-glikol folyadékok című részt). Az akril-polimer alapú párásítók legfőbb előnye, hogy állandó páratartalmat biztosítanak. Az akril-polimerek továbbá minimálisra csökkentik a bakteriális fertőzések esélyét, ezért hosszú távon jobban megéri a magasabb árú termékeket vásárolni, ráadásul nem szükséges később különleges propilén-glikol folyadékokat megvásárolni.

Manapság már a mikroprocesszor vezérlésű párásítók, mint például az adorini cigar heaven is megvásárolhatóak viszonylag kedvező áron, és minden bizonnyal ez a legkedvezőbb és legjobb megoldás.

tovább a “Párásító folyadékok” című részhez

A megfelelő folyadék kiválasztása, avagy a propilén-glikol mágikus hatása

Kérjük vegye figyelembe, hogy az akril-polimer párásítók, mint például az adorini deluxe prémium párásító csak desztillált vízzel használhatók. Ezért a következőkben ismertetett megoldások csak a hagyományos, szivacs alapú párásítók esetében használhatók.

Az alábbi kétfajta folyadék használható a szivacs alapú párásítókban:

  • Desztillált víz (bevásárlóközpontokban, autóalkatrész-kereskedésekben, és gyógyszertárakban is kapható)
  • Különleges folyadékok, amelyek 50%-ban propilén-glikolból és 50%-ban desztillált vízből állnak

A propilén-glikol egy színtelen, ártalmatlan folyadék, amelynek két különösen előnyös tulajdonsága van, amiért a humidorokban széleskörűen alkalmazzák. Az egyik előnyös tulajdonsága az, hogy megóvja a humidort a penésztől és a baktériumoktól. A másik jó tulajdonsága pedig az, hogy egy vékony réteget képez a párásító felületén, amely 70%-os páratartalom felett elnyeli a nedvességet, alatta pedig kibocsájtja azt. Ezáltal a párásító önműködően és automatikusan az ideális 70%-on tartja a páratartalmat. Eltarthat azonban néhány napig, amíg a propilén-glikol által létrehozott védőréteg kialakul, és a páratartalom beáll az ideális szintre.

A propilén-glikol 1.2 Propándiol néven egyaránt ismert. Ügyeljen arra, nehogy összetévessze az etilén-glikollal, amelyet szintén glikol néven szokás emlegetni. A propilén-glikol tisztaságának köszönhetően megfelel a gyógyszerekre és élelmiszerekre vonatkozó biztonsági előírásoknak.

A desztillált víz előnye a csapvízzel szemben az, hogy megóvja a párásítót a vízkövesedéstől és a penészesedéstől. A csapvíz ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek eltömíthetik a párásító szivacs pórusait. Ezen felül, a csapvíz klórt és baktériumokat is tartalmaz, amelyek hatással lehetnek az illatokra és penészesedéshez vezethetnek.

tovább a “Milyen gyakran kell utántölteni?” című részhez

Milyen gyakran kell utántölteni

A polimer alapú párásítókat (mint például az adorini deluxe prémium párásítót) havonta egyszer kell feltölteni desztillált vízzel. A párásítók feltöltési gyakorisága több tényezőtől is függ: a humidor nyitási gyakoriságától, a tárolt szivarok számától, a párásító méretétől, a külső páratartalomtól, a külső hőmérséklettől, stb.

tovább a higrométer információkhoz: “Digitális vagy analóg?”